A kártérítési igényekről
Az egészségünk, testi és lelki épségünk a legnagyobb érték. Mindennapjaink során számos külső veszélyforrásnak van kitéve. Kiugróan magas a balesetek száma, legyen szó munkahelyi, közlekedési vagy egyéb balesetről. Érdemes tisztában lenni azzal, milyen jogi lehetőségeink vannak, ha már megtörtént a baj, egyáltalán érdemes-e igényt érvényesíteni annak érdekében, hogy pénzbeli ellentételezést kapjunk.
Kártérítéssel foglalkozó ügyvédként azt tapasztalom, hogy sok esetben nincs tisztában a károsult az őt megillető igényérvényesítési lehetőségekkel, vagy – érthető okok miatt – nem mer beleállni egy konfliktus helyzetbe.
A balesetek közül is a munkahelyi balesetek okozzák többnyire a legnagyobb dilemmát, hiszen a károsult sokszor tart a külső környezete (munkatársak, kollégák) hátrányos megítélésétől és félti az állását.
Úgy érzi, ha kártérítést kér, munkatársai emiatt kiközösítik, vagy egyenesen nyerészkedőnek bélyegzik meg, hiszen főleg a „kis közösségekben” minden kitudódik, mindennek híre megy, ezért inkább nem tesz semmit, várja a felépülését és reménykedik abban, mielőbb vissza mehet dolgozni.
Sajnos azonban nem minden esetben teljes a felépülés, előfordul, hogy egy nem túl komolynak mutatkozó sérülés is időközben úgynevezett maradványállapottal gyógyul, illetve maradandó egészségkárosodás keletkezik, ami miatt nem biztos, hogy foglalkozás egészségügyi orvosi szempontból is alkalmasnak lesz minősíthető a munkavállaló munkakörének ellátására, ennek gyakori következménye pedig a munkáltató általi felmondás.
A legnagyobb probléma pedig ott adódik, hogy ebben az esetben a baleset bekövetkezése és a munkáltató felmondása között annyi idő telik el, hogy a károsult igénye elévül, és többet nem lesz érvényesíthető. Elveszti a munkahelyét és kártérítést sem kaphat, új munkahelyet nem talál, vagy alkalmatlan munkavégzésre, anyagilag pedig teljesen ellehetetlenül, sokszor az orvosi kezeléseket, gyógyszereket sem tudja finanszírozni, saját maga és családja megélhetését veszélyezteti.
Előfordulnak sajnos olyan szélsőséges példák is, ahol a munkáltató kihasználja a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetét és jóhiszeműségét azzal, hogy előre elkészített dokumentumokat írat alá a munkavállalóval, mely azt tartalmazza, hogy a balesetért a munkavállaló volt a hibás, holott ez valójában nem így van, ellenben megígéri, hogy foglalkoztatását továbbra is biztosítja, vagy valamilyen más formában majd segíti őt a jövőben, amire a legtöbb esetben nem kerül sor.
Sokszor azt is tapasztalom, ha valaki eljut odáig, hogy jogi támogatást kérjen akárcsak egy tanácsadás erejéig, kétkedve fogadja, hogy számára adott esetben több millió forint érvényesíthető kártérítés címén, egyszerűen nem hiszi el ennek a reális lehetőségét.
A fentiek alapján felmerül a kérdés, megéri –e egyáltalán a kártérítés érvényesítésének lehetőségét kilátásba helyezni? Úgy gondolom, mindenképpen.
Különösen fontosnak tartom, hogy a károsult minden esetben győződjön meg jogi lehetőségeiről minél előbb, mert azzal nem veszít semmit, onnantól pedig az előnyöket, hátrányokat és az eset körülményeit gondosan mérlegelve el kell dönteni, hogy kíván-e igényt érvényesíteni, ha erre esély mutatkozik. Ebben a döntési helyzetben pedig Társnak kell lenni, át kell kísérni a károsultat a döntési folyamat nehézségein, majd következetesen el kell kezdeni azokat a jogi lépéseket, melyek a tényleges igényérvényesítést jelentik.
Sok esetben a károsult nem is gondol bele abba, hogy nap, mint nap milyen nagyságrendű károk érik őt egy baleset esetén. Azon túlmenően, hogy munkáját hosszú ideig nem tudja ellátni és keresetkiesése keletkezik, balesetet megelőző életvitelét sem tudja folytatni, a hétköznapi tevékenységeket mással kell elvégeztetni, melyek komoly anyagi és életvitelbeli elnehezülést, megterhelést okoznak számára és a segítő családtagok számára egyaránt, nem beszélve a növekvő költségekről, a fizikai fájdalomról, és arról a megváltozott lelki állapotról, mely a baleset következményeként adódik.
A károk nagy része számszerűsíthető, azaz felmérhető, kiszámolható, melynek megvannak a maga jogi megoldásai, technikái és jogi formái, amennyiben maradandó egészségkárosodás keletkezik, akár egy esztétikai károsodás, akár egy tényleges egészségromlás, vagy mindkettő, a kár nagyságrendje szinte felmérhetetlen, ez azonban nem jelenti azt, hogy kártérítésre nem kerülhet sor, amennyiben jogi feltételei adottak.
Minden esetben gondosan, személyre szabva szükséges meghatározni a kártérítési igény összegszerűségét, ebben az esetben elkerülhetetlen, hogy a jogi szakértő a károsult helyzetével, szubjektív, személyes körülményeivel tisztában legyen, ugyanis nincs két egyforma kár, két egyforma sérülés, két egyforma eset, azokat nem lehet előre és egységesen „beárazni”.
Különösen fontosnak tartom, hogy egy olyan szituációban, mikor a károsult balesetének legszemélyesebb részleteiről, következményeiről beszél, mindvégig maximális bizalmat érezzen az irányomban, mert úgy gondolom, hogy magas szintű munka csak így végezhető.
Szerencsére egyre több esetben tapasztalható a peren kívüli megegyezés lehetősége, különösen abban az esetben, ha például egy munkáltató rendelkezik a káreseményre kiterjedő felelősségbiztosítással, ám fontos tisztában lenni azzal, hogy egy adott esetből jogilag maximálisan mit lehet kihozni, megegyezni sem minden esetben érdemes.
Ilyenkor nem marad más hátra, mint a bíróság előtti igényérvényesítés, ettől az eljárástól sokan tartanak, azonban sokszor alaptalanul. Kétségtelen tény, hogy a bírósági ügyteher miatt az eljárás olykor elhúzódhat, azonban, ha más út nem lehetséges, minden esetben érdemes bíróság elé vinni az ügyet, hiszen egy valami mindig közös ezekben az esetekben, mégpedig, az, hogy az idő eltelik, csak az nem mindegy, hogyan.
Magam részéről úgy gondolom, bármilyen baleset bekövetkezése esetén, ahol felmerülhet más felelőssége, a lehetőségekhez képest minél előbb érdemes jogi szakértővel megvizsgáltatni az ügyet, a legjobb az, ha ezt már akkor megteszi az érintett, mielőtt még bármit is mond, tesz, vagy aláír, ugyanis itt lehet hibázni a legnagyobbat.
A károsult ugyanis ilyenkor van a legkiszolgáltatottabb helyzetben, ahol nincs lehetősége átgondolni a baleseti mechanizmust, meglehet nem is emlékszik tisztán, és könnyen tehet olyan kijelentéseket ráhatásra, melyek magára nézve egyenesen terhelőek.
Azzal mindenképpen szükséges tisztában lenni, hogy a mai gyakorlat szerint ma Magyarországon legtöbb esetben a károsultnak kell megkezdenie az igényérvényesítést, azzal várni, hogy őt felkeressék, nem érdemes, hiszen az idő elteltével a bizonyítékok elveszhetnek, az emlékezet is kopik, és a baleseti mechanizmus is kevésbé rekonstruálható.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, legyen szó bármilyen balesetről, amennyiben megtörtént a baj, az érintett ne késlekedjen, forduljon szakértőhöz, hiszen megfelelő kártérítés érvényesítésével lehetőség van arra, hogy elnehezült életvitelét finanszírozni tudja, gondoskodni tudjon egyfajta anyagi biztonságról. A kártérítés nem kiváltság, nem nyerészkedés, hanem jogosultság, amivel élni kell.
Dr. Orosz Noémi – ügyvéd, kártérítési szakértő